Az átlátható pénzügyi nyilvántartás nem véletlen, hanem néhány egyszerű, mégis következetesen alkalmazott elv eredménye. A magyar gyakorlat ezeket az elveket a számvitelről szóló 2000. évi C. törvény rögzíti, és a hétköznapi nyilvántartásban is jól használható támpontot ad.
Miért fontosak az alapelvek
Az elvek célja, hogy a nyilvántartásból kívülálló is megbízható, valós képet kapjon. A törvény több alapelvet sorol fel; az átláthatóság szempontjából különösen négy emelkedik ki.
A világosság elve
A könyvvezetést és a beszámolót áttekinthető, érthető, rendezett formában kell elkészíteni. A gyakorlatban ez annyit jelent, hogy a tételek besorolása következetes, a megnevezések beszédesek, és a nyilvántartás logikája utólag is követhető.
A rendezettség nem formaság: ez teszi lehetővé, hogy egy tételt később bárki vissza tudjon keresni és értelmezni tudjon.
A valódiság elve
A könyvelésben és a beszámolóban szereplő tételeknek a valóságban is megtalálhatónak, bizonyíthatónak és kívülállók által megállapíthatónak kell lenniük. Ez köti össze a számokat a hozzájuk tartozó bizonylatokkal: minden tétel mögött ott egy számla, kivonat vagy szerződés.
A teljesség elve
Az adott üzleti évet érintő minden gazdasági eseményt rögzíteni kell. A teljesség hiánya éppen az átláthatóságot rontja: a kihagyott tételek miatt a kép torzul, az egyeztetés pedig nehézkessé válik.
A következetesség elve
A beszámoló tartalma és formája, valamint az azt alátámasztó könyvvezetés tekintetében az állandóságot és az összehasonlíthatóságot biztosítani kell. Ha az egyes időszakokban azonos elvek szerint történik a besorolás, az időszakok egymással is összevethetők.
Gyakorlati következtetés: ha minden tétel bizonylathoz kötött, rendezett besorolású és hiánytalan, a nyilvántartás magától érthetőbbé válik – külön magyarázat nélkül is.
Hol érhető el a forrás
A felsorolt elvek a számvitelről szóló 2000. évi C. törvény alapelveket rögzítő részében olvashatók. A hatályos szöveg a hivatalos jogszabálygyűjteményekben érhető el.